Adri :)

"Légy önmagad! Mindenki más már foglalt..."

Na, megint felülkerekedett az álmodozó énem... :)

 

energiaitalt reggelizem, de megvan az idei félév első "épphogy kettese" meg a "csak mert vajból van a szívem hármasa", szóval ez a nap csudimudijó! megírok egy beadandót, holnap utolsó zh, aztán még 3 beadandó és úúúúú... utána nagyon jó lesz.

na. ma megtörtént az aktuális, hőemelkedéssel egybekötött kiborulás. most egy hétig csend lesz. :D

addigra vége is lesz mindennek, nagyon be fogok rúgni.

 

(upd.: Közben rájöttem, hogy mégsem fogok nagyon berúgni, mert a család is olvassa a blogomat. És találtam egy ilyet:

"Mindig csak két dolog lehet veled, vagy egészséges, vagy beteg. Ha egészséges vagy, akkor nem kell aggódnod. Ha beteg vagy két dolog történhet: meggyógyulsz, vagy meghalsz. Ha meggyógyulsz, nem kell aggódnod. Ha meghalsz, két dolog történhet: mennybe jutsz vagy a pokolba. Ha a mennybe jutsz, nem kell aggódnod. Ha a pokolba jutsz, akkor annyira el leszel foglalva a barátaid üdvözléseivel, hogy nem lesz időd aggódni. Akkor minek aggódsz egyáltalán?")

Annyiszor elgondolkozom, hogy mivel érdemeltem ezt ki, aztán rájövök, hogy ezen már tök felesleges rágódni. Most már csak abban reménykedem, hogy egyszer valamikor megfordulnak a dolgok és akkor majd minden nagyon jó lesz.

Az egyetlen dolog, amit teljesen biztosan tudok, amiből soha nem engedek, az, hogy csak és kizárólag akkor fogok gyereket vállalni, mikor teljesen felkészültem rá, lelkileg, szellemileg, anyagilag, mikor biztos hátteret tudok biztosítani neki, mikor a legjobb babakocsit tudom megvenni, mikor a lehető legnyugodtabb környezetben tudom felnevelni. Mindent meg fogok adni neki, ott leszek, amikor szüksége lesz rám, nem fogom hagyni, hogy sírjon miattam, nem fogok kiabálni vele és mindig támogatni fogom! Ha nem is úgy teljesít, ahogy elvárnám, akkor sem fogom megalázni, nem fogom lebutázni, akkor is bízni fogok benne, hogy sikerülni fog, amibe épp belevág, egészen addig, amíg meg nem halok.

Végtelenül sajnálom, hogy olyan embereknek van gyerekük, akiknek fogalmuk nincs, mit jelent apának/anyának, egyszerűen csak szülőnek lenni. Akiket már rég nem szeretnek, de még csak nem is tisztelnek a gyerekeik. Kíváncsi leszek, hogy mikor majd leépülnek és pelenkázni kell a seggüket, milyen érzés lesz tök egyedül, abban a tudatban, hogy valahol messze élnek rokonok, de mivel ő soha semmit nem adott nekik, ő sem számíthat a segítségükre.

Az enyémre legalábbis egész biztos, hogy soha nem számíthat.
Ilyenkor még jobban értékelem, hogy nekem van a legjobb anyukám.

elkísértem olcsit a tetoválószalonba, erre megint volt és gyenge pillanatom  és lövettem egy piercinget.

ha így folytatom, 5 év múlva tele leszek varrva és nem szabad majd mágnes közelébe mennem.

rohadt életbe, valaki jöjjön ide és masszírozza meg a nyakamat!

tartom magam, friss vagyok, eleget alszom, próbálok pozitív maradni, nem összeomlani, nem görcsölni, az elmém rendben van, de fizikailag azért érzem, hogy ez már sok... szerintem ha vége lesz mindennek, úgy fogok ágynak dőlni, ahogy illik. can't wait...

amúgy jól haladok ám, nem mintha bárki kérdezte volna Sancin kívül, de azért mondom, hogy már csak 4 vizsgám és 4 beadandóm van vissza és eddig mindenből négyes-ötösöm van, aminek életemben először nem örülök, mert nem fogok érte ösztöndíjat kapni. értitek. 50 kredit, 4-esek 5-ösök, KKI lesz vagy nyolcezer, az ösztöndíjat meg cseszhetem. hát nem szép az élet?! DE!

valami kukorékol a szomszédban!! de miért?

Ő: Gyűlölöm, hogy mindig a férfiaktól függök. Mikor hív, mikor taszít el magától, mikor esek pofára. Mintha nem lenne jobb dolgom, mint erre várni. Annyira irigyellek! Úgy élsz, ahogy te akarsz és senkitől sem függsz. Persze, vannak mélypontjaid, de hamar túllendülsz rajtuk.

Én: Mégis tök egyedül vagyok hónapok óta... Tényleg rohadtul irigylésre méltó.

Ő: Nem azért vagy egyedül, mert nem kellesz senkinek. Hanem mert egyedül akarsz lenni. Van türelmed kivárni a tökéletest, nem úgy, mint nekem... Nem ugrasz bele a szarba, csak azért, mert éppen elgyengültél. Inkább vársz, inkább egyedül vagy hónapokig. Ezért leszel sokkal boldogabb, mint itt bárki. Ezért irigyellek.

Érdekes...

"A Time magazin 2009–ben így jellemezte őket: “Szedd elő a nagyanyád pulcsiját, kapd fel a szexi-testhezálló sortodat, tedd fel a Bob Dylan Wayfarers márkájú napszemüveget, húzd fel a Converse All-Starsnál vett tornacipődet, (fehér fűzővel), igyál Pabst sört és bemm - mindenki elájul tőled, hogy milyen hipszter vagy."

(...)

"Egy biztos, hogy hipszterségük minden mozdulata jól kitervelt, de saját imázsuk kialakításán kívül semmi mást nem tudnak felmutatni, de ha igen akkor csak annyit, hogy tesznek az egész világra."

Szabályosan pillangók kergetőznek a gyomromban a gyönyörtől!! <3

mivel én lassan nem merek a húgomhoz szólni, mert általában elküld a francba, beárultam anyának, hogy mi ez már, hogy próbálok tanulni, ők meg a pasijával üvöltöznek meg csapkodják az ajtókat. most ugyanazt csinálják, mint eddig, csak lényegesen halkabban, tök vicces, ahogy gyakorlatilag suttogva ordibálnak és lábujjhegyen trappolnak végig a házon... :D

azért micsoda energiákat fektethetnek bele, hogy így balhézzanak... hát nem lenne egyszerűbb csendesen szexelni, aztán megnézni egy filmet? nekem ez olyan "minek iszik, aki nem bírja" kategória.

Hazaértem, beléptem az ajtón és leszakadt az ég.

Szeretem az eső illatát, ilyenkor mindig arra gondolok, hogy milyen jó lenne az ablak elé húzni egy rohadt nagy fotelt, oda beülni a szerelmemmel*, magunkra húzni egy pokrócot és csak hallgatni, ahogy az esőcseppek csendesen kopognak az aszfalton.
Jó lenne már érezni, hogy egy forró mellkas van a fejem alatt, hogy egy erős kéz úgy ölel, mintha soha nem akarna elengedni. Jó lenne néha egy homlokpuszi, jó lenne, ha néha megsimiznék a hátamat... Jó lenne végre szeretni és szeretve lenni. Ritkán érzem ennyire erősen, de ma pont ilyen napom van.

Szeretem az eső illatát.

 

* utálom ezt a szót, de most mégis...

Elfogyott a lelkesedés.

Ilyenkor, mikor huzamosabb idő után először nem olvasok vagy tanulok egy fél napig, mindig kedvem támad végtelenül bugyuta, értelmetlen és primitív dolgokat csinálni, mint pl. begöndöríteni a hajam, kisminkelni magam és a tükörben fotózkodni, miközben Justin Biebert hallgatok, gumicukrot enni, majd pezsgőt inni, este pedig mezítláb visongani Pécs belvárosában. Mindenkinek beszólogatni, idegenekkel ismerkedni, cigit kérni minden második járókelőtől és ismeretlen fiúkkal csókolózni.

De itthon kell maradnom, be kell fejeznem a Sinistra körzetet, hogy aztán elkezdhessem a Planetáriumot, majd azt követően az Iskola a határon-t. Értem én, hogy ettől majd okos leszek és diplomát kapok, de ilyenkor kedvem lenne megfogni az ajtófélfát és addig verni bele a fejem, míg érzem, hogy fáj, mert nem kezdtem el időben és az utolsó hétre kell hagynom az összes olvasmányt.

úristen, de szar érzés. végre van lehetőségem elmenni görögországba, erre nincs kit vinnem. basszameg a szinglilét, de tényleg! valaki jöjjön el velem!

• a menő pte-s bögrémet nem szereti a mosogatógép, két használat után megölte a logót, újat kell vennem
• négyes (!) lett a zéhám, hetedszerre csak sikerült!
  
• két nap alatt 6 regényt illetve drámát olvastam el, vissza van még kb. tízezer, meg 4 tanulmány
• megírtam az első beadandómat
• Andinak vettünk egy felfújható szexkecskét a szülinapjára (és baszki nem húzza alá azt a szót, hogy "szexkecske". érdekes...)
• lebarnultam leégtem, mint a SZAR!
• ezt a képet kaptam tegnap valakitől. még a végén...

szóval így zajlanak a napjaim, reggel felkelek, felkapom a kis bikinimet, kicuccolok a napra és olvasok. teljes antiszoc. bár tegnap utolsó buszig szülinapoztam, szóval senki nem mondhatja, hogy be vagyok gyöpösödve! :D

nos igen, a rét-tér józanul annyira mégsem fun.

véégre sikerült! 13 órát aludtam egyhuzamban, meleg van, süt a nap, pörfikt! <3

(jó, ezt csak apróbetűkkel, zárójelben jegyzem meg, mert ez egy pozitív poszt, de csütörtökön megfáztam és most nem túl szexi a hangom, de ez sem fogja elrontani a kedvem! :D)

csodásmesés, ragyogóan szép, miniszoknyás-napszemcsis-virágoscipős reggel van, mégis elhagyta képzeletbeli, mocskos számat egy "neeeeebasszál már feeeel", mikor megszólalt az ébresztő. nem baj, most megint a bailandora dizsizek és relatíve ébren vagyok.

Barancsuk, veled álmodtam!

tényleg blogfüggővé válok, mikor tanulni kell, nagyon durva! ilyen korán tán még nem is posztoltam (kivéve, mikor részegen írok buliból hazaérve). :)

"Hallom jössz Sancihoz. *csúnyán néz*
Csak szólok, hogy már pisiltem ott, úgyhogy az én területem."

Lassan kiérdemli, hogy csináljak neki egy külön kategóriát itt oldalt. :D

ááááá beledugtam a nyelvem hegyét a forró teámba, hogy megnézzem, kihűlt-e már. hát nem hűlt ki, basszus!

na, azt akartam egyébként, hogy már van pte-s bögrém, annyira menő, hogy az valami elképesztő, kőkeménynek érzem magam tőle! most referátumot írok, aztán holnap este iszok két sört és berúgok. szerencsére lesz velem 3 férfiember, aki majd hazavisz. :)

ja és el sem hiszem, robert downey jr. megint beszélgetett velem és úúúúristen, tök jó. <3

Ma megint rá kellett döbbennem, hogy még a legjobb barátaim sem ismernek... Egyszerűen nem ért meg senki. Igen, most jöhetnek az "Akarsz róla beszélni?" poénok, de ez tényleg így van, egyszerűen nem értenek. Ez már mindig így lesz? Anyámon kívül soha senki nem fogja tudni, milyen ember vagyok valójában?

Ezen meg még mindig jókat tudok bőgni: